A patikák jelenlegi rendszerének fenntartásáról népszavazni. Ösztönös azonnali kérdés minden gondolkodó ember fejében: minek erről. Vagy a vizitdíjról. És a többiről. Megérnek-e már ezek a csipcsup dolgok egy népszavazást. Sőt, az egész dolog meg lett terhelve napi aktualitással jobb-bal adokkal meg kapokkal, szervilis OVBvel, trükkös kérdésfeltevésekkel. Sőt olyan szánalmas szarrágással, hogy a kiadási vagy bevételi oldalt külön kell-e értelmezni, és a vizitdíj tisztán csak bevételnek számít-e. Páran a népszavazást kormánybukató akciónak tekintik, ami alkotmányosan nonszensz. Értelmetlen-e a népszavazás ettől, menjünk-e helyette sörözni a rómaira, vagy azért van min gondolkodni.

Vegyük először a demokrácia illemszabályait. A népszavazást azért találták ki, hogy legyen egy alternatív döntési módszer a parlamentihez képest. Közvetlen véleménnyilvánítás a közvetett helyett. A népszavazás tehát eleve és tervezetten csorbítja a parlament mindenhatóságát. Egy érv máris kiesik: parlament hatáskörébe eső kérdésekről lehet szavazni. Nem mindenről persze, ingyensörről azért mégse nem. Egy másik szabály az, hogy semmilyen hatóságnak nincs sem jogköre sem lehetősége a népszavazásra bocsátott kérdések hasznosságát elemezni, költség-haszon becslést számonkérni. Nem érdemes arról beszélni, hogy "minek ennyi pénzt rákölteni". A népszavazás körül kialakult huzavona rámutatott egy kérdésre: ki mennyire érti, mennyire veszi komolyan a mindenkire vonatkozó játékszabályokat. Ahogy egy kormányt sem lehet kisebbségből elkergetni, egy kérdést sem lehet ilyen okból elutasítani. A demokrácia működésének félreértése mind a kettő. Ha másért nem, ezért jó, hogy a népszavazósdi előkerült. Bár eleinte hülyeségnek gondoltam (erről alább), az ellenállás és a szarakodás után egyre nagyobb értelmét látom mint a közös dolgaink és szabályaink próbájának.

Nezzük meg a másik, a lényegesebb részt is. Kell-e ilyen - meg kell adni - kevéssé fontosnak látszó kérdésekről nekünk közvetlenül szavazni. Vegyük észre azonnal, hogy bár a kérdések gyengék, a terület, amire vonatkozik, nagyon is súlyos és kérdőjeles. Alapvető megbeszélnivalónk, hogy az egészségügyben maradjon-e a járulékos rendszer és mindenki kapjon egyforma ellátást, vagy érvényesüljön a verseny, a differenciálás, a több pénzért többet elve. Elfogadjuk-e, hogy a járulékok magasak. Vagy elfogadjuk-e, hogy lesz aki lemarad, talán olyan is, aki nem kap meg egyes életmentő de drága kezelést. Ebben nincs közmegegyezés. A szakértők véleménye is megoszlik. Csak a nagyon szimplafejűek látják úgy, hogy a kérdés fekete vagy fehér. A nemzetközi szervezetek, a WHO iránymutatása csak többé-kevéssé tiszta: ne engedje lehetőleg egyik ország sem, hogy a piac vegye át a kontrollt az egészségügyben. De értelmezés kérdése, hogy ebbe a szigorú állami felügyelettel megvalósított több-biztosító belefér-e vagy nem. A német modellt a WHO nyilvánvalóan nem kifogásolja, az USA modellje már más kérdés. Ha a gondolkodó átlagembert kérdezed, az ő véleményük tartalmazza az egyik végleten keresztül az összes variáción át a másikig a szivárvány összes színét.

Beszéljük hát ezt meg, sőt szavazzunk róla közvetlenül. És itt üt vissza, hogy a kérdések rosszul vannak megfogalmazva, a kormányszivatásból levezetve. És itt üt vissza az a tévhit is, hogy az ilyen szavazás egyben gyurcsányelkergető akció. Nem lenne hülyeség a fenti kérdésben az emberek véleményét megismerni. És jó lenne ezt a véleménnyilvánítást azzal nem összekeverni, hogy a faszfej takarodjon.  Így olyanok is véleményt nyilvánítanak majd, akik, ha végiggondonák az alapvető kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat, lehet, hogy pont a másik irányba szavaznának. A zorbánfóbiásak vannak elegen, csak a példa kedvéért, tudjuk ugye. Torzított eredmény.

Akkor érdemes népszavazni, ha a kérdésfelvetés módja olyan, hogy önellentmondásmentes rendszert képezve világos az "igen" és a "nem" válaszok következménye. Legyünk-e tagjai az EUnak, az világos dolog. Ha a kérdésfelvetés módja más, a válaszok akkor is pont ugyanúgy oszlanak meg majd.  Azonban  itt a kérdésfelvetés módján sok múlik. A "csökkentsük-e a járulékokat" kérdésre igen lenne a válasz. A "töröljük el a vizitdíjat" kérdésre szintén. Pedig a kettő közül valószínűleg csak az egyik lehetséges, illetve az egyikre adott "nem" adja meg a lehetőséget a másik "igen"re. Abban bízni, hogy úgyse mennek el az emberek már jelzi, hogy el lett kefélve.

Vegyük észre, kedves barátaim, hogy nem az a baj, hogy kormányprogramot bírálna felül a népszavazás. Nem is az, hogy költségvetést érint, sem az, hogy a közvetlen szavazás sokba kerül. Ne szarakodjuk ezen. Hanem ott a bibi, a baj, hogy a kérdésfelvetés módja a kormány akkori konkrét akcióiból lett levezetve. Végiggondolva a dolgot, meg lehetett volna fogni ezt az eü. kérdést jobban is. Ugyanúgy meg lehetne azokkal torpedózni a szadesz reformdühét, de érdemi véleménnyilvánítás is lehetne emellet. És kár kormánybuktázással erőlködni. Csak torzítja az eredményt, sőt, lehet, hogy jobban megbuktázna a kormány magától, direkt erőltetés nélkül. Mert a közös ellenség is összetartja őket valamennyire.

A Fidesz ugyanúgy rontja el a népszavazást, mint amit mostanában számonkér - joggal - többször a másik félen. Nem a rombolással kell kezdeni. Nem színtiszta demagógia ez, nem hülyeség eleve, de üljünk le és gondoljuk át ha már csináljuk. Hogyan lehetne rendesen és tisztességesen megfogni. A szavazás még úgyis minimum fél év, ezen már nem fog múlni. Gondoljuk át, fogalmazzuk át, és főleg vegyünk vissza a kormánybukató lelkesedésből.

A kormányoldalnak azt kellene észrevennie, hogy sokszereplős játszma ez. Ők is ketten vannak eleve. De ott a piaci biztosító, aki nem fog akárhogy és akármilyen felételekkel beleugrani, attól tartva például, hogy a Fidesz izomból és presztízsből eltörli abban a pillanatban ahogy kormányra kerül. Okos fejjel urak, bár többen még nem vették észre de a polgár-hidegháborúnak vége. Aki hamarabb kapcsol nyerhet most sokat.