A Fehérvári úti piacon, az egyik eldugott sarokban álló használtkönyves asztalkáról előturkáltam Edgar Allan Poe ős-bűnügyi novellagyűjteményét - Legrand, Dupin - a legtöbb Babits Mihály fordításában - 1989, akkor 63 forint - és az árus unott négyszáz bemondását rövidke habozos után háromszázzal kontrázva, amely áron a tranzakció nyélbe üttetett, egy kitűnő könyvvel gazdagodva sétáltam hazafelé a kora délutáni nyárban. A dolgok ilyetén kedvező fordulatától optimista hangulatba kerülve a mai parlamenti tudósítás alapján értékeltem fejben az előttünk álló lehetséges politikai irányváltásokat, amely gondolataim itt veletek is megosztom.

Az elmúlt egy évet nem lehet másképp jellemezni, mint úgy, hogy a magyar politikai elitnek elment a józan esze. Kezdődött talán az intenzív vizslázással, rosszabbulélünkkel, és természetesen a költségvetési adatok kozmetikázásával. Ez betudható lenne a szokásos választás előtti felfokozott hangulatnak, amelyet az eredmény kihirdetése után lehiggadás szokott követni. Most azonban hibbant elrugaszkodás követte. Eltelt egy év, hova tovább?

Ugorjunk vissza, mi is történt. A nyertes fél, késlekedve és kényszer hatására bár, de elismerte, hogy a választások előtt mégiscsak elkúrták és manipuláltak az adatokkal - ami jóval komolyabb mint a felelőtlen ígérgetés - így nem áll módjukban abba az irányba menni amire a nyerés felhatalmazta volna őket. Nemcsak arról van szó, hogy egykét ígéretet nem tudnak betartani, hanem pontosan az ellenkező irányba megyünk. Adócsökkentés helyett adóemelés. Dübörgő puma helyett belassulás. Ésatöbbi. Sőt úgy gondolták, ezzel nem kell foglalkozni, elég megrántani a vállat, hogy "haamásiknyerakkor úgysokkalszarabblenne". Te figyi, szerinted ez OK volt? Nem te voltál épp kormányon amikor elkúródott? Mit tehet erről a "másik"?

A vesztes fél meg azt várta, sőt ultimátumban követelte, hogy a nyertes adja át neki a kormányzást.   D e a z o n n a l.   Meghibbantál, hülyegyerek? Hát hol élsz te? Jól kampányolni és nyerni kellene, tudod, az a szabály.

Mindkét oldal radikálisan elrugaszkodott a realitásoktól. Az egyik azért, mert jól látta a saját hibáját, mégis úgy gondolta, hogy vállrándítva letudható. A másik meg azért, mert úgy gondolta, hogy csak erőltetni kell, és már nem is számít ki kapott több szavazatot. Volt itt tévészékház, tüntetés, rendőr, könnygáz és demagógia. Ultimátum és kordon. Egymás hibaztatása. Ami kell. Visszanézve sok műhó.

Tessék észretérni, vége, kifújt. Március 15-én végleg lecsengett az izomból kormánybuktatás. Már nem lehet hova fokozni. Ugyanaznap megdőlt az a balos állítás, hogy a hőbőrgők és a Fidesz naggyűlésen megjelentek azonosak. És lecsengeni látszik a reformdüh is. Hatásai is megmutatkoztak, többek között Molnár lemondásában. A korábbi elkúrást nem lehet elhivatottsággal megfordítani. Nem elég a saját hibát a narancsszín demagógiára hivatkozva takargatni. És bebizonyosodott az is, hogy baj van a háttérrel,  a támogatottsággal, baj van a "reformmal", baj van rendőrséggel. Baj van baj.. és nem lehet vállat rándítani se.

Viktor, türelem 2010ig. Ne bízd el magad, mikor az Estében láttak az emberek tegnap, mindjárt eszükbe jutott, miért is nem szavaztak a Fideszre. Önkritika nem ártana végre. Még innen is tudsz te veszíteni.

Feri, alább a reformdühhel. Kiderült rólad nem vagy te Batthyányi, elkúrós kis fasz vagy. Ne vuduzz fölényesen, pont neked nincs mire. A te felelősséged nagyobb, te voltál a rúdnál. És tudd meg, nincs abban kivetnivaló, ha a miniszterelnök lemond. A tetted mérce lett volna, mert utánad másnak is le kellene mondani hasonló helyzetben. Helyetted jöhetett volna más, hiteles, új arc a pártodból. Olyan, akinek van elég erkölcsi tartaléka egy - következetesebb - reform végigvitelére. Mert a tied, úgy tűnik, lefulladt. De te ott maradtál, az elismerésért és a megbecsülésért, pont ami nincs meg neked.

Szarban a konfrontációs politika, már egyik fél sem nyer vele - akkor itt a józanodás ideje. Gesztusok egymás felé, az első meg is volt, a rendőrség lefejezésével. Jöjjön a metró, vagy az egészségügy, vagy a kormányzati negyed. Alternatív programon dolgozni, esetleg, és kivonulgatást abbahagyni. Ott szúrjátok el, hogy kőkemény faszagyerekek vagytok - egymás felé. Kemény beszólásra kemény beszólás a válasz. Unjuk már, nagyobb baj, hogy közben a tartalom elsikkad. Fordítsátok meg: keményen a tartalommal. Átgondolt javaslatok találkozzanak alapos bírálattal. Egymás felé, a másik véleményt képviselő személy felé lehet lazábban. Nagyvonalú, lovagias és felelős megnyilvánulást.

A realitásoktól elrugaszkodott konfrontáció korszakának vége. Nem maradt benne "kraft". Még a Parlamentben nem vettétek észre. Pedig aki előbb észreveszi többet nyer. És nehogy valahogy elcsesszétek a délutáni hangulatomat, bazze, úgy vigyázzatok.