Pascal

Vagyük ezt újra, ezt a demokráciaizét. Egyrészt a sztrájk alapjog. Kényelmetlen és kellemetlen az igaz. Mégsem illik rámondani, hogy zsarolás, még ha a célokkal egyet nem értők szemében annak is tűnik. Másrészt a sztráj kényelmetlenséget, kárt okoz. Azt sem illik mondani, hogy csak akkor sztrájkolhasson ha nem zavar senikit, ha én attól még ugyanúgy bejutok a munkahelyemre; ez t.i. azzal egyenlő, hogy ne sztrájkolhasson. Spóroljuk meg egymásnak hídfoglalásnál tapasztalható alapfokú köpködősdit. Bár a tüntetés, sztrájk komoly kiesést, kényelmetlenséget okoz, joga van az érdekeit védeni amíg ez arányos.

De ma megütközve kérdezem: mik is a célok? Miért áll az ország? Talán azért, hogy ne zárják be a szárnyvonalakat? Nem fogják. Ne privatizálják az egészségbiztosítást? Ugye nem kerülte el senki figyelmét, hogy - bár az állami egészségbiztosítót teljesen ismeretlen okból megyékre darabolják - a versenyszféra betörése egyelőre nem fenyeget? Benzinkútaszpirin talán? Vizitdíj? Vagy a nyugdíjtörvény egyes igazságtalan módosításai? Gyurcsány takarodjon? Legyenek előrehozott választások? Sztrájk van de mi a ló faszáért?

A "mondjon le", a "több fizetést", az "előrehozott választásokat", a "gyorsabban kifizetett agrártámogatást", "semmi leépítést" vagy történelmi példákat elővéve "ruszkik haza", "olcsó benzint", "házat építs ne gátat" egyszerű és érthető célok. Függetlenül attól, hogy én vagy bárki mit gondol ezekről, ilyen követelések miatt lehet tünteni, szabad sztájkolni. Észak-Koreában nem, nálunk igen. Még ha nekem okoz kényelmetlenséget, sőt a célokkal egyet sem értek. Kár köpködni emiatt.

Komoly gond azonban, hogy nem látjuk a célokat. Nem érti senki igazán. Mindenki szolidarít mindenkivel, de mivel és miért is pontosan? Ott a magas labda a vörösöknek: már megint a Fidesz cukkolja az embereket. Nettó hitel- és népszerűségvesztés, arra jó az egész. Lehet ez a sztrájk megfelel a kereteknek, de ha a ködbe vész a cél, akkor a sztrájk csak gecizés mindenkivel. Tisztelt szervező urak. Rá szokás írni egy transzparensre bazze. Most igencsak gondban lennétek. Én - a mai nap miatt - belevenném a jogszabályokba, hogy ha nincs transzparens, akkor a sztrájk is törvénytelen.

Kellett már változtatni, vérciki volt a Napkelte nagyon. Az sem semmi persze, hogy az ellenzéki politikusok egyhangúan bojkottálnak egy közszolgálati műsort. Szokatlan még nálunk is, a lassan amortizálódó európai politikai kultúra lábszagú peremén. Ahol dobálódzni szinte kötelező. Ahol a harcos függetlenek sem függetlenek már, egy balkanyarral tótawére utalva. De ami igazán gáz, hogy ezt a jobbos bojkottot mindenki megértette. Miért is? Vörösnyakkendős Oroszjózsi, azért. És a pártatlan tájékoztatás nyilvánvaló megsértéséért.

Az elvakultaknak nincs igazán helye. Kerüljenek végre ahová valóak, balszélre, jobbszélre. Eközben mi olyan közszolgálati műsort szeretnénk, Tamás, ahol nem kínos megjelenni ellenzékinek sem. Mért nem megy bele a fejedbe, illetve miért csak most. A mi pénzünkből, nem a kormányéból, de minek magyarázom tudod te jól nagyon. Egyszerű ez baszki.

Miért csak most, ennyi idő után? Miért vártad meg, míg maga adta be a lemondását? Kirúgni valakit kőkemény, de ha nem teszed, szar lesz a műsorod. Annyira függtél a kormány pénzétől? Vagy annyira nem tudtad a személyes politikai meggyőződésedet félretenni? Nem vetted észre mennyire szélsőségesen elkötelezett, amíg nem jelentkezett MSZP kommunikátornak? Mindegy, kis lépés, de első lépés. A jó irányba, a törvény által is megkívánt kiegyensúlyozottságéba. Kíváncsi lennék arra a balos meggyőződésű polgártársra, akik ezt másképp látja. Gyárfás malmai lassan őrölnek, de talán megérjük, még ebben a ciklusban újra megjelennek a fideszesek. Pokorni, Kósa, Rogán, Viktor. Milyen klafa lenne, nem? Kapnánk véleményütközést is az adónkért, nyaliműsor helyett.

Ezen múlik a szakmai becsületed, kedves Tamás. Az én szememben mindenképp.

Hát belefutottál egy vagyonvizsgálatba. Szar ügy, ha az emberre rászáll az APEH de ne szíved mellre, Viktor; ne gúnyolódj és ne légy cinikus sem. Sőt a párttársaid határozottan kérd meg, ne kommentálják az eseményeket. Politikai üldöztetés, méghogy. Akkor is szimpla taktikai hiba, ha szándékos lett volna Feriéktől.

Basszus, lezárták megint a hidat. Korábban meg borogattak, gyújtogattak, törtek össze-vissza. Tüntetnek, népszavaznak. Kártérítés, biztosítók, dugók, költség, mibe lesz ez nekünk. Legjobb lenne az ellenvéleménnyilvánítást mindjárt betiltani - takarékossági okból. Tényleg, nekünk adófizetőknek milyen sokba van a kormány döntéseivel ellentétes vélemény: népszavazás, sztrájkok, sőt ott vannak mindjárt a Fideszes képviselők, az ő véleményük úgyse számít, ugye, mert úgyis leszavazzák őket, mindgyárt megspórolhatnánk a fizetésüket is. Inkább demokrácia és szabad vélemény? Akkor fogadjuk el, az ellenvélemény nyilvánításának szabadsága kellemetlen, dugókkal jár és pénzbe kerül. Így van ez máshol, más országban is.

Az egyik újságírót, aki utánajárt az illegális szemétszállítási és -lerakási botránynak, megbírságolták tizennégy rugóra. Hihetetlen: a kamerájuk felvételén látszott, hogy amikor a rosszfiúk üldözték őket, kézből telefonált, pontosabban a zsarukat hívta a mobilján, vezetés közben. És az öve sem volt becsatolva.  Olvasom lényegtelen kis hírt, és csak remélem, hogy kacsa. Tizennégyezer forint bírság - bosszantó dolog persze - annyira mindennapos, hogy nem is érdemes ilyesmivel foglalkozni. De mégis, a körülmények elgondolkoztatóak.

Néztelek, kedves János, az Estében tegnap, megütközve igencsak. Lemondtál, jövő időben, előre bejelentve, dátum és javasolt utód nélkül. Ez érthetetlen. Még - talán utoljára - elmondtad, hogy a gazdaság dübörög. Hiteltelen. Lemondásod indokoltad azzal, hogy a pártépítésre kell koncentrálni. Nevetséges - részben azzal válaszottak meg pártelnöknek, hogy a kormány tagjaként többet tehetsz mint Fodor. Lemondásod telefonon elmondva főnök Ferinek, mert hiszen mindennap telcsiztek. Nem életszagú. Az "előre bejelentést" azzal magyaráztad, hogy kiszámíthatóságot ígértetek. Ha egy ország gazdasági minisztere bejelenti, hogy elmegy, majd egyszer, utód és dátum nélkül, az szerinted kiszámíthatóságot teremt? Azt is mondtad, hogy a gazdaság dübörög csak a kormányzat nyújt gyenge teljesítményt, de elszégyellésnek nyoma sem volt. Néztem az elegáns öltönyt, és arra gondoltam, hogy hányan lehetnek, akik velem együtt nézik. És azok közül hánynak lehetett hihető, emberi, hiteles amit odamagabiztoskodtál.

Elsőre olyan akciónak tűnik, mint a másik, az ingyensörös vagy a többi száz. Gyorsan beadni valami frankó kérdést, hogy ne lehessen népszavazni. Gyurcsány áll mögötte személyesen. Legalábbis ez volt a fityisz okostojásának első reakciója. Pedig csak annyi történt, kedves Pokorni Zoltán, hogy elfelejtettél gondolkozni. Kálmán László most - szemben az előző szándékával, aki szimplán röhejessé akarta tenni - jókor és jó helyen fogta meg, egyenest a lényegi problémánál. Mellesleg észben lealázta a politikai elitet. Mert kiderült, a népszavazási felvetés nem igazi véleménynyilvánítás, hanem egyszerű játék a kérdésfelvetéssel.

Pár évvel ezelőtt megütközve olvastam a repülőgép-enciklopédiában (Aerospace Publishing ltd., 1992; ill. Gemini Budapest Kiadói kft., 1993) a következő szöveget: "... a He-177 megkésett kísérlet volt arra, hogy egy hatékony, négymotoros stratégiai bombázót készítsenek..." és "...1942-ben állt szolgálatba..." végül ".. a háború végén egy gépet a német atombomba hordására alakítottak át.." A   m i n e k  a hordására? Hiszen a második világháború folklórjához tartozik az a történet, amely szerint a brit és norvég kommandósok felrobbantották a Norsk-Hydro nehézvízüzemét Vemorkban. Heisenberg önéletrajza szerint elszámolta a hatáskeresztmetszeti adatokat, így a nácik soha nem is voltak abban a helyzetben, hogy nukleáris reakciót hozzanak létre, nemhogy bombát építhettek volna. De akkor minek kellett gépet átalakítani? Vagy Hesienberg közelebb járt volna mégis a megoldáshoz és a kötelező titoktartás miatt nem írta  le az igazat? Egy történész kevésbé látja a tudományos aspektusokat, egy fizikust kevéssé érdekli a történelem. Nézzük egyszerre mindkettőt.

Jó jó, előre temettem a blogom, aztán következetlenségbe esve mégiscsak írok egy előre nem tervezettet. De muszáj, az elmúlt három napon a nyűgös kedves jóvoltából Blikken kényszerültem vegetálni. Ott meg zsanett zsanett hátán. Nem lehetett kikerülni sem, megdöbbentő, ami ott megjelent. A politikai vonzatait már megbeszéltük korábban, nézzük az ügyet a maga lecsupaszított valójában.

Jogi szempontból hihetetlenül egyszerű, mondhatni brutálisan. Van Zsanett vádja. Nem találtak olyasmit, ami az ő állítását lényegében alátámasztaná vagy cáfolná. A jog szerint ilyenkor ártatlanságot kell feltételezni. Nem számít, hogy ki mennyire konzisztensen, mennyire ellentmondásmentesen meséli el a történetet.

Eltelt egy hónap amióta elindítottam a blogot. Ilyenkor szokás visszanézni és elgondolkozni a továbbiakon, így ma minden írást újraolvastam. Jónak tűnik mind, ma sem írnám lényegesen másképp egyiket sem. Büszke vagyok az itt kialakult hangulatra, és örülök az olvasóknak, a kommenteknek, a vitának. Élveztem minden percét. De le kellett vonnom azt is, hogy blogolni túl sok idő, rendes munka mellett. Több annál, sokkal, mint amennyire eleinte gondoltam. Az elmúlt hónapban sokkal kevesebbet aludtam mint kellett volna. A szintből engedni nem tudok, és attól tartok ha hetilap-szerűvé módosítanám végül alig olvasná valaki. Befejezem tehát. Terveztem pár témát még: eltérően két történelmi bejegyzést, az egyiket Kassa bombázásáról a másikat a német atombombáról. Mivel tények nincsenek, nem lehet komolyan megalapozott - bár eltének az eddigiek tartalmától de pont idevalóak. És a strukturális reformokról még két fejezet: az oktatásé és a nyugdíjrendszereké. Valamint, amivel csak küzdöttem de nem jutottam messzire: a hit kérdése, mellette a kételyé, egy nem túl sűrűn templomban megforduló szemével. Ezt az ötöt még valószínűleg beírom, amint lesz időm. És akkor, szomorú szívvel írom le, ott a vége.

A patikák jelenlegi rendszerének fenntartásáról népszavazni. Ösztönös azonnali kérdés minden gondolkodó ember fejében: minek erről. Vagy a vizitdíjról. És a többiről. Megérnek-e már ezek a csipcsup dolgok egy népszavazást. Sőt, az egész dolog meg lett terhelve napi aktualitással jobb-bal adokkal meg kapokkal, szervilis OVBvel, trükkös kérdésfeltevésekkel. Sőt olyan szánalmas szarrágással, hogy a kiadási vagy bevételi oldalt külön kell-e értelmezni, és a vizitdíj tisztán csak bevételnek számít-e. Páran a népszavazást kormánybukató akciónak tekintik, ami alkotmányosan nonszensz. Értelmetlen-e a népszavazás ettől, menjünk-e helyette sörözni a rómaira, vagy azért van min gondolkodni.

Egy pár perc a politikai forma strukturális átalakításáról, rendszerváltásról, Alkotmányról. Felmegy a pumpa amikor csökkentlátású mélyjobboldali a "negyvenkilences kommunista" Alkotmány megrefromálásáról és diktatúráról szónokol. Ugyanazok az emberek vannak ma is pozícióban, sőt jól meg is szedték magukat, akkor mitől rendszerváltás, mondja. Mások gengszterváltást említenek, hihetetlen cinikusan, rendszerváltás helyett. Összemosódik minden. Mi történt 89-ben és lehet-e alapja a radikáljobbos rendszerváltástagadó megközelítésnek?

Valamikor, jópár évvel ezelőtt ebben az országban a konzervatív nyugodt erő  koalícióban a kisgazdákkal kormányozta az országot.  A kisgazda-vezér nagyobb befolyást követelt pártjának és támadta a "vezető köröket", szép ékesszóló szavakkal elmondta, hogy milyen méltánytalanul mellőzik a Kisgazdapártot. Határozottan elutasította azt a gondolatot, hogy a Kisgazdapárt tulajdonképpen olvadjon be a nagyobbik kormányzó pártba. A konzervatív nyugodt erő nagytekintélyű vezetője, a miniszterelnök persze egyre bosszankodott, amikor a kisgazdák vezérének szónoklatait olvasta vagy hallgatta. Nézd csak, megint ugrál. Meg kellene piszkálni. És hamarosan, a lapok rettenetes botrányt hoztak: a Kisgazdapárt titkárát letartóztatták, különféle engedélyek kiadásával kapcsolatos vesztegetési ügyek kapcsán. A kisgazda-vezér, az öreg róka érezte: most túljártak az eszén. Megtörten ment fel a miniszterelnökhöz. Nézd csak, mondta a miniszterelnök, ha például a Kisgazdapárt nem támasztana vihart sem a pénzügyi helyzet sem más kérdések kapcsán, akkor talán-talán el tudjuk simítani.

Fárasztó a demokráciaizémizé, a hogyishívják. Kellett ez nekünk. Ahol az emberek szavaznak pártokra. A pártok politizálnak. A politika beleüti orrát a szakmai ügyekbe. Ellenzék vitatkozik ahelyett, hogy konstruktívan egyetértene vagy reformalternatívát készítene. Népszavazni lehet, nem lehet, vagyis drága, akkor nem kellene, vagy mégis. És az Országos Választási Bizottság működése. Fárasztó, mert nincs senki aki megmondja a frankót és mi cuppanhatunk a sorozatokra. Régebben volt gondoskodó állam, gondoskodott arról is, hogy mi ne fárasszuk magunk ilyen gondolatokkal. Ennek vége, sajnos vagy nem, ha már így alakult, vegyük át mik lennének az elfogadott illemszabályok.

A mai post a népszavazásról szólna. De érdekes vita alakult ki a tegnapelőttivel kapcsolatban, a legvégére Corry belinkelte az MTA kutatóhálózatának eredményeit részletező dokumentumot. Mivel az akadémia reformjának szükségességéről szóló vita konkrét teljesítménymutatók hiányában a levegőben lógott, ezt most az adatok ismeretében pontosítsuk. Sőt ha már itt vannak az adatok, gondoljuk tovább. A népszavazás/kormánybuktatás várhat egy napot.

Elfogott benneteket a harctéri idegesség. Mással nem magyarázható: az egyik odanyilatkozgat, hogy nem adja a nevét, a pártja nevét, ha lelassul a reform. Tán a becsületét félti. A másik sejtetni engedi, hogy MSZP mögött álló gazdasági érdekcsoportok – Puch László pénztárnok közvetítésével – az autópálya beruházásra szánt állami pénz egy részét az MSZP-nek továbbították. Mért, nektek semmi sem csurrant? Amikor a minisztert ti adtátok? Nofene. Volt ultimátum is, illetve már cáfoljátok is azonnal: az SZDSZ nem adott egyhónapos ultimátumot - közölte Horn Gábor. Húha, szadesz, húha.

A közpénzek folyási irányát kutatva, nézzünk már  egy furcsa képződményt, szervezetet, a Magyar Tudományos Akadémiát. Vizsgáljuk meg a felelős adófizető szemével. Első pillantásra szolid és felsőbbrendű nagy koponyák találkozóhelye, a neve alapján.  De a vezetőjének nagyobb a titkársága mint nem egy nagyvállalaténak, és Akadémia szolgálati gépkocsiparkjáról esett egykét szó a sajtóban az utóbbi hónapokban. Hogy pontosan mi történik az impozáns épületben csak sejteni lehet. Érdemi kutatómunka valószínűleg kevés, mert arra van az Akadémiának kb. 30-40 kutatóintézetből álló hálózata. Aktatologatás kimutatáskészítés inkább. Rongyrázás a titkárság és a gépkocsipark méretéből ítélve valószínű. A hetekben Hiller nyilatkozott: "a kormány egyeztet de nem avatkozik az intézet belügyeibe" amitől én "tilt"-re, ez a post pedig idekerült. Nem kicsi a költségvetésből kihasított szelet - ha nem is egészségügy vagy oktatás. Közpénz, faszomba, akkor mi az, hogy belügyük az akadémikus uraknak.

..ami pénzbeszedés az meg pénzbeszedés. Például, az adózás struktúrája alapvetően rendben volt kezdettől fogva. Van ÁFA, van SZJA, van társasági adó és vannak a járulékok. Ha több pénz kell, tessék a kulcsokat fölfelé csavargatni. Ha van elég a kasszában, lefelé velük hadd lóduljon a gazdaság. Nem áfakulcsot csökkenteni amikor nagy a hiány és mindenféle bosszantó de keveset hozó új adónemet bevezetni. Ami pénzkérdés az legyen az, miért is kell erővel reformot csinálni belőle. Kínlódás csak mindenkinek.

De van strukturális reform is, sőt, látni kell azt, hogy a nyugdíj, az egészségügy és az oktatás hármasában alapvető átalakítás az elmúlt tizenhat évben nem történt. A kassza kiürítésénél nem szabad az elmúlt négy évet az elmúlt tizenhattal összemosni. Az alapok átalakításának elmaradása viszont, a fenti három területen, az elmúlt tizenhat év és minden eddigi kormányerő egyforma felelőssége.

Nem lehet ezt az őszödit elkerülni. Próbáltam de nem megy, még álmodtam is vele, íme, ahogy következik. Chamberlain megállapodik Hitlerrel. Münchenben megmenti a békét - egy évre. Lengyelország után elmondja: "Hitler lekéste a csatlakozást". Norvégiát Churchill nyakába varrja: az admiralitás első lordja, Gallipollit is jól elszúrta az előzőben. Májusban a francia front összeomlik, Lord Gort expedíciós hadserege menekül. De ő nem mond le. Nemnemésnem. Előkerül egy zártkörű beszéde: "Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Gyorsan eljött az igazság pillanata. És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek valamit. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus egy országot vezetni. Nem ígérhetek mást, mint vért, verejtéket és könnyeket". A későbbi nyilvános beszédeiben már a populista demagóg ellenzéki Churchill a felelős mindenért, persze. És a brit pilóták, a miniszterelnök őszinteségétől meghatva, a tenniakarásától fellelkesülve önfeláldozóan vetették magukat a rettentő létszámfölényben levő náci kötelékekre.

Tényleg, mondja már meg nekem valaki, minek mondott le akkor Chamberlain valójában? Hisz maradhatott volna ő is akár, mint korunk Batthyányija. Megtehette volna.