Valamikor, jópár évvel ezelőtt ebben az országban a konzervatív nyugodt erő  koalícióban a kisgazdákkal kormányozta az országot.  A kisgazda-vezér nagyobb befolyást követelt pártjának és támadta a "vezető köröket", szép ékesszóló szavakkal elmondta, hogy milyen méltánytalanul mellőzik a Kisgazdapártot. Határozottan elutasította azt a gondolatot, hogy a Kisgazdapárt tulajdonképpen olvadjon be a nagyobbik kormányzó pártba. A konzervatív nyugodt erő nagytekintélyű vezetője, a miniszterelnök persze egyre bosszankodott, amikor a kisgazdák vezérének szónoklatait olvasta vagy hallgatta. Nézd csak, megint ugrál. Meg kellene piszkálni. És hamarosan, a lapok rettenetes botrányt hoztak: a Kisgazdapárt titkárát letartóztatták, különféle engedélyek kiadásával kapcsolatos vesztegetési ügyek kapcsán. A kisgazda-vezér, az öreg róka érezte: most túljártak az eszén. Megtörten ment fel a miniszterelnökhöz. Nézd csak, mondta a miniszterelnök, ha például a Kisgazdapárt nem támasztana vihart sem a pénzügyi helyzet sem más kérdések kapcsán, akkor talán-talán el tudjuk simítani.

Azt hiszed, kedves olvasó, hogy tudod kikről van szó. Én meg azt hiszem tudom hogy mit hiszel és így valószínűleg tévedsz. A fenti történet 1921ben esett, a főszereplők Bethlen (a nyugodt erő nagytekintélyű képviselője), Nagyatádi Szabó István (a kisgazdák ékesszóló vezetője), Eskütt Lajos (a pártvezér korrupción kapott titkára) , az engedélyek pedig mezőgazdasági termékek exportjáról szóltak. Nem pedig Orbán, Torgyán, Szabadi, és csatornázási engedélyek és Fradi-pénzek.

Ha véletlenül valaki Eörsire gondolt volna: aktuálisabb de nem szószerinti átirat ugyanerre  a dallamra. Azon az oldalon a két párt egyformán sáros úgy látszik, mert gyenge befenyegetésen és gyors retiráláson kívül nem tudják felhasználni egymás sakkbantartására.

Az Orbán/Torgyán/Szabadi történet meglepően élethű újrázásának tekinthető. Mint a Hyppolit filmé, csak ez másodszorra is ugyanolyan jól sikerült. Pártkasszák feltöltésének valamint koalíciós leszámolásnak is lehetnek remake-i eszerint. A cél nyilvánvaló: a másik fél sakkban tartása, felmorzsolása, persze a nagykutya helyett egy kiskutya viszi el a balhét, hiszen így kevésbé kínos a nyugodt erő bölcs miniszterelnökére nézve az előzőleg megkötött koalíció.

Az lehetne az egyik tanulság, hogy Orbán tanulhatott valamit történelemből, Torgyán meg nyilvánvalóan nem. Nagyobb tanulság, hogy nincs új a nap alatt. Ne legyenek illúzióink, minden párt többet költ, mint amennyire tisztességes úton szert lehet tenni. Még csak nem is az utolsó tizenhat év terméke, így megy ez már száz éve.

A pártkasszák felöltésének kényszere komoly nehézség. Pénz kell a szakértőknek, pénz kell a párt vezetőinek, pénz kell kongresszusozásra és főképp sok pénz kell a kampányra. Megkaptuk az EU választást is. Sőt egykettő népszavazás is beesik ittott. Alapfokú módszerekkel is megbecsülhető, hogy a pártok állami támogatása plusz a tagdíjak
nem fedezik töredékét sem. Mi marad: a szimpatizánsok adományai. Naivitás lenne azonban feltételezni, hogy a szimpatizánsok százmilliókat adnak csak úgy, semmit sem várva cserébe. Kilépni ebből nagyon nehéz: a szponzorálásból csurran-cseppen a zsebekbe is.

A hátránya kettős és súlyos: egyrészt minden pártkasszába kerülő forintért hármat, de lehet ötöt is ki kell lopni a közösből. Mivel a négy nagy párt összesen talán 15-20 milliárdot is költött kampányra, lehet számolni. Másrészt talán még súlyosabb, hogy a párt már a szponzorai felé és nem a szavazói felé fog teljesíteni elsősorban. Egy szűk kör érdekei hajtják előre a politikát.

Ami sötét és alávaló dolog felszínre kerül, legtöbbször a pártkasszák feltöltésének racionális, nagyon is érthető szükségére vezethető vissza. Komolyabb és előrevalóbb kérdés ez, mint a több biztosító. Mert emiatt kúrják el szándékkal azt.

Máshol, fejlettebb helyen már rég rájöttek mekkora gond ez. Ott a pártok költését szigorúan kontrollálják - hiszen a támogatókat nem lehet letiltani - annak pedig, hogy cserébe milyen konkrét ígéret hangzik el, nem marad nyoma. Nálunk azonban nincs igazi ellenőrzésre, felügyeletre lehetőség. A kampánypénzek elszámolása önbevallás alapján történik, amit joga se lehetősége sincs ellenőrizni senkinek. Antallék sajnos nem látták ezt, sem Némethmiklósék, el lett szúrva a kerekasztal-tárgyaláskor a kétharmados pártfinanszírozási törvény.

Ezért a szarért egyformán felel mindkét oldal. Más esetben, például a gazdaság elkúrásáért jól azonosítható egyik oldal felelőssége, itt nincs így. A lopásban is, de az állapot fenntartásában is. Az én szememben óriásit lép előre, aki ezért tesz kézzelfogható lépést. Sőt, tovább megyek: odaadom a szavazatom legközelebb, minden egyéb feltétel nélkül., akár Ibolyának, vagy Viktornak, de akár - nehéz ezt nekem leírni - Semlyénzsoltnak, vagy a maszopnak (miket írok el sem hiszem), sőt - már remegő kézzel -  a szadesznak is, ha konkrétan tesz ezellen.

Egy szavazat, nekem megéri. Akkor lehet versenyezni, urak.



------------------------------------------------------------------

2008.01.24         HELYREIGAZÍTÁS
A bő fél évvel korábbi írásban tévedésből Szabadi Béla nevéhez rendeltem egy gyanús pártközeli pénzügyet ugyanebből az időből: "Nem pedig Orbán, Torgyán, Szabadi, és csatornázási engedélyek." Pedig az emlékezetes "húszdokumentumos" ügy a csatornázási engedélyek körül Székely Zoltán nevéhez kötődik, akit később jogerősen el is ítéltek emiatt.

Elnézéskéréssel tartozom Szabadi Bélának, hiszen a Fradi-pénzek helyett olyan gyanús üggyel hoztam kapcsolatba amihez neki nincs köze. És elnézéskéréssel tartozom Székely Zoltánnak, amiért a fenti párhuzam mellett az Orbán/Torgyán/Székely párhuzamot elfelejtettem megemlíteni.

A fenti írás úgy helyes, ha az idézett mondat helyett akár a "Nem pedig Orbán, Torgyán, Szabadi, és Fradi-pénzek." akár a "Nem pedig Orbán, Torgyán, Székely, és csatornázási engedélyek." szerepel. Kérek minden olvasót, értelmezze a cikket ezek szerint.