A tegnapi történések között elhalvanyul egy sólyomi megnyilvánulás. Országunk kissé bamba ragadozó madara roppant tehetségtelenséggel választja meg a legalkalmatlanabb időpontot. A térdeltetős-szoptatós ügy és az egyéb rendőrsztorik annyira betöltik látóhatárt, hogy ezúton le kell mondjak arról, hogy itt századikként kommentáljam. Remélhetőleg úgyis megoldódik magától, lesitteléssel, és a Rebisz feloszlatásával. Gergényi utódja tán arra is odafigyel majd, hogy a zsaruk be is tartsák ne csak betartassák a törvényt, pl: "basszameg kovácstizedes járjon elől a jó példával és csatolja be azt a kurva övet" - itt kezdődik. Pedig komoly amit a Közt.Eln.úr mondott, de kéne neki píáros vagy protokollfőnök, sajtófelelős. Mert az időzítés, az frankón és brilliánsan amatőr. Kíváncsi vagyok felfigyelt-e rá valaki egyáltalán.

Ott vannak a határon túli magyarok, Trianon. Mindentvissza, nemnemsoha, mennyország. Szavazzunk állampolgárságot. Illetve neszavazzunk, másik ország belügye. Második világháború utáni kitelepítések, délvidék, Erdély, hideg napok oda és vissza.  Nehéz másik olyan témát találni, amelyről évtizedeken keresztül ennyit mondtak, és ami mégis ennyi érzelmet kavar. Lerágott csont tízezerszer. Ki tud már erről valaki ma értelmeset, olyat, amitől nem lesz az embernek "hallottammársoxor" és "haggyámáafaszságaiddal" kiütése. Revízió, határok változtatása már lehetetlen.

Ehhez képest Sólyom mondott mégis valamit. Figyelemreméltót. Van olyan, hogy régió, és olyan is, hogy autonómia. Bár a szomszédos államokban erre sokan hisztérikusan reagálnak, a mi feladatunk az, hogy feltárjuk ennek az önigazgatási formának a lehetőségeit. És üljünk le, beszéljük meg velük, kitartással, állhatatosan, de türelemmel. Uborkaszezonban tán hallaná valaki, de most elsikkadt egyszerűen.

A Kárpát-medence, ha ránézünk a térképre, szép és logikus. Bányák és nyersanyagok, folyók,  legelők, szállítási útvonalak, szántók, ipari területek, vasutak. Trianon ezt szaggatta szét, a darabkák egyike sem ilyen harmonikus egység önmagában. Nagyon megéri ezt újra összerakni és egyben működtetni. Egymás rövidlátó utálata megakadályozott minket abban, hogy ezt meglássuk. Természetesen hibás a monarchiabeli magyar arrogancia, de ma már a szomszédok nacionalizmusa, az árpádsávos hatvannégyvármegyés magyar, a nemzetállam erőltetése, az EU ellenesség a fő akadály.

Európa a határok lebontásával és a vámunió megteremtésével megtette helyettünk az első lépést. És ugyanaz az EU most ad nekünk egy másodikat is, a magyar régiók és az autonómia lehetőségét. Persze majd hisztiznek egy kört a szomszédok - már látom Fico-t ahogy a magyar revansistákról szónokol vörös fejjel. De kormányok mennek, az uniós elvek a lassú bürokrácia mellett is maradnak. Ez nem ma vagy holnap. Nem is belpolitikai ütömapád, mint az állampolgáros népszavazásosdi. Az elnöki üzenet arról szól, hogy ki kell állnunk a magyar régiókért és ezek autonómiájáért, következetes türelemmel, oldaltól és kormánytól függetlenül. Alkalmunk és lehetőségünk is van rá. Egyszer majd a Kárpát-medence újra harmonikus egység lesz. Határok és vámok nélkül, olyan nemzetekkel, akik tisztelik a közös múltat. Lehet talán engednünk kell a vízerőmű kérdésében is. De megéri nagyon. Már nem Nagy-Magyarország, de mi leszünk a középpontban.