A közpénzek folyási irányát kutatva, nézzünk már egy furcsa képződményt, szervezetet, a Magyar Tudományos Akadémiát. Vizsgáljuk meg a felelős adófizető szemével. Első pillantásra szolid és felsőbbrendű nagy koponyák találkozóhelye, a neve alapján. De a vezetőjének nagyobb a titkársága mint nem egy nagyvállalaténak, és Akadémia szolgálati gépkocsiparkjáról esett egykét szó a sajtóban az utóbbi hónapokban. Hogy pontosan mi történik az impozáns épületben csak sejteni lehet. Érdemi kutatómunka valószínűleg kevés, mert arra van az Akadémiának kb. 30-40 kutatóintézetből álló hálózata. Aktatologatás kimutatáskészítés inkább. Rongyrázás a titkárság és a gépkocsipark méretéből ítélve valószínű. A hetekben Hiller nyilatkozott: "a kormány egyeztet de nem avatkozik az intézet belügyeibe" amitől én "tilt"-re, ez a post pedig idekerült. Nem kicsi a költségvetésből kihasított szelet - ha nem is egészségügy vagy oktatás. Közpénz, faszomba, akkor mi az, hogy belügyük az akadémikus uraknak.
Félreértés ne essék. Mielőtt bárki elkezdené a tudományos kutatás fontosságát ecsetelni, esetleg a kutatók sorsán keseregni, előre egyetértek. Van alapkutatás és van alkalmazott kutatás. Az előbbit a kíváncsiság, a megértés vágya hajtja, a másodikat a várható üzeti haszon. Tisztázzunk valamit: nekünk mindnyájunknak az első fontosabb. Mert a második jobban gondoskodik magamagáról, ha épp nem finanszírozzuk közpénzből, lesz az üzleti szférában aki jól felfogott saját érdekből műveli majd. Nem árt pályázható pénz, hiszen közérdek. Vannak EU alapok is, ott is lehet pályázni. Kutatás tehát, és az alapkutatás támogatása elsősorban. Menjen erre akkor a költségvetésünk pár százaléka, rendben.
A kérdés az, hogy a kutatási feladatok koordinálásának és a pénzek szétosztásának tényleg az-e a legjobb módja, ha egy Tudományos Akadémia nevű szervezet saját hatáskörében intézkedik erről. És ne aggódjak én, mert az ő belügyük. Ott a nagy titkárság. Higgyem akkor el, hogy az alacsonyabb szintek puritán erkölcsökről tesznek tanúbizonyságot. Sőt lám: ott a 30-40 intézet, igazgatóval, megint gépjárműparkkal. Adminisztrációval. Titkársággal. Ésígytovább.
Az Akadémiát érő kritikák közül az egyik a fényűzés. Elnökének olyan juttatások és kiváltságok járnak, mint egy miniszternek. Autó sofőrrel. Költségtérítések. Reprezentatív utak. Pedig nem egy egyetem felülmúlja az akadémiai intézetek kutatási eredményeit, publikációs indexét, úgy, hogy ott a kutatás az oktatás mellett csak másodlagos feladat. És drámai a különbség a lánc alján csücsülő effektív munkát végző kutató és az elnök között. Felesleges fényűzésből következik a hatékonyság hiánya. Az ilyesmi legyűrűzik. Tudna valaki nekem kimutatást adni arról, hogy a költségvetés hány százaléka kerül effektíve a kutatócsoportokhoz? Vagy ez már meghaladja a képességeket, nagy koponyák.
Az akadémiai tagságnak tiszteletről és megbecsülésről kellene szólnia, ehelyett komoly egzisztenciákat és annak megvédését látjuk. Külföldről egyetlen kutatónak sincs esélye hazajönni, ugye, hacsak nem fogadja el at, hogy itt újra meg kell másznia a létrát. És milyen létrát: a kutatói teljesítmény mérése nehéz, és ahol lehetne ott sem veszik komolyan. Publikációs (pl. Hirsch) index lehetne, de ködfújás inkább. Jól beleragadni a kényelmes székbe. Nehogy már valaki rákérdezzen mi is megy ott. És megy a sírás ezerrel: ellehetetlenítik a tudós társadalmat. Erre sokkal több pénzt kellene fordítani. Bla bla bla. Olyan hozzáállás, kedves tudós urak, amivel kétszer-háromszor ennyi pénzt is szét lehet folyatni.
Egy példa: Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Fő feladata a Balaton kutatása. Háromszázegynéhány milka közpénz évente. Gondolom, a balatoni Jacques-Yves Cousteau vezetése alatt. Amikor ott egy köpésnyire az amúgy pénzügyi gondokkal küzdő Veszprémi Egyetem.
Az intézetet már alapítása után nem sokkal csiborpatkoldának csúfolták, ami nem az épület és a környezet szépségének - képek a honlapjukon! - hanem az ott folyó munka súlyának szólt. Pedig eredetileg 10-15 fős állandó csapattal működött. Ma hetven. Tudom, van szép vendégháza és konferenciaterme (szebb mint Kádár nyaralója, sokkal) de ha az akadémikus uraknak a seggüket a Balatonban megmártani vágyni méltóztatik, luxusszállónak is kurvasok - állami pénzből. És van összesen 30-40 intézet - mennyi ebből csiborpatkolda ténylegesen és mennyiben folyik egyeteminél magasabb szintű kutatás?
Ma sok szó esik az oktatás reformjáról. Látni kell azt, hogy van egy olyan szervezet, az Akadémia, amelyiknél magasabb a trutymó. Persze a költségvetése és a súlya kisebb, mint az összes egyetemé. Akkor is ki kellene pucolni. Zárt, pazarló, rongyrázó, alig teljesítő szervezet, közpénzen. Belülről induló "reformban" nem hiszek. Mindent megtesznek majd, hogy az egzisztenciák ne sérüljenek. Az ilyen "belső reformot" a lánc alján levő teljesítő kutató fogja megszívni. Olyan akadémiai elnököt szeretnék látni, kedves Vizi E. Szilveszter, aki első intézkedésével megszünteti a saját titkárságát. A tekintélyét puritánsággal, egyszerűséggel nyerheti vissza. És a teljesítmény mérésével. Megérteni sem megoldani nem lehet akkora gond, ennyi szürkeállománnyal.
Addig az Akadémia nekem csiborpatkolda. És Hiller haver: közpénzből nincs olyan, hogy belügy. Az MTA Politikai Tudományok Intézetében is megmondják biztos, ha nekem nem hiszed.
Félreértés ne essék. Mielőtt bárki elkezdené a tudományos kutatás fontosságát ecsetelni, esetleg a kutatók sorsán keseregni, előre egyetértek. Van alapkutatás és van alkalmazott kutatás. Az előbbit a kíváncsiság, a megértés vágya hajtja, a másodikat a várható üzeti haszon. Tisztázzunk valamit: nekünk mindnyájunknak az első fontosabb. Mert a második jobban gondoskodik magamagáról, ha épp nem finanszírozzuk közpénzből, lesz az üzleti szférában aki jól felfogott saját érdekből műveli majd. Nem árt pályázható pénz, hiszen közérdek. Vannak EU alapok is, ott is lehet pályázni. Kutatás tehát, és az alapkutatás támogatása elsősorban. Menjen erre akkor a költségvetésünk pár százaléka, rendben.
A kérdés az, hogy a kutatási feladatok koordinálásának és a pénzek szétosztásának tényleg az-e a legjobb módja, ha egy Tudományos Akadémia nevű szervezet saját hatáskörében intézkedik erről. És ne aggódjak én, mert az ő belügyük. Ott a nagy titkárság. Higgyem akkor el, hogy az alacsonyabb szintek puritán erkölcsökről tesznek tanúbizonyságot. Sőt lám: ott a 30-40 intézet, igazgatóval, megint gépjárműparkkal. Adminisztrációval. Titkársággal. Ésígytovább.
Az Akadémiát érő kritikák közül az egyik a fényűzés. Elnökének olyan juttatások és kiváltságok járnak, mint egy miniszternek. Autó sofőrrel. Költségtérítések. Reprezentatív utak. Pedig nem egy egyetem felülmúlja az akadémiai intézetek kutatási eredményeit, publikációs indexét, úgy, hogy ott a kutatás az oktatás mellett csak másodlagos feladat. És drámai a különbség a lánc alján csücsülő effektív munkát végző kutató és az elnök között. Felesleges fényűzésből következik a hatékonyság hiánya. Az ilyesmi legyűrűzik. Tudna valaki nekem kimutatást adni arról, hogy a költségvetés hány százaléka kerül effektíve a kutatócsoportokhoz? Vagy ez már meghaladja a képességeket, nagy koponyák.
Az akadémiai tagságnak tiszteletről és megbecsülésről kellene szólnia, ehelyett komoly egzisztenciákat és annak megvédését látjuk. Külföldről egyetlen kutatónak sincs esélye hazajönni, ugye, hacsak nem fogadja el at, hogy itt újra meg kell másznia a létrát. És milyen létrát: a kutatói teljesítmény mérése nehéz, és ahol lehetne ott sem veszik komolyan. Publikációs (pl. Hirsch) index lehetne, de ködfújás inkább. Jól beleragadni a kényelmes székbe. Nehogy már valaki rákérdezzen mi is megy ott. És megy a sírás ezerrel: ellehetetlenítik a tudós társadalmat. Erre sokkal több pénzt kellene fordítani. Bla bla bla. Olyan hozzáállás, kedves tudós urak, amivel kétszer-háromszor ennyi pénzt is szét lehet folyatni.
Egy példa: Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Fő feladata a Balaton kutatása. Háromszázegynéhány milka közpénz évente. Gondolom, a balatoni Jacques-Yves Cousteau vezetése alatt. Amikor ott egy köpésnyire az amúgy pénzügyi gondokkal küzdő Veszprémi Egyetem.
Az intézetet már alapítása után nem sokkal csiborpatkoldának csúfolták, ami nem az épület és a környezet szépségének - képek a honlapjukon! - hanem az ott folyó munka súlyának szólt. Pedig eredetileg 10-15 fős állandó csapattal működött. Ma hetven. Tudom, van szép vendégháza és konferenciaterme (szebb mint Kádár nyaralója, sokkal) de ha az akadémikus uraknak a seggüket a Balatonban megmártani vágyni méltóztatik, luxusszállónak is kurvasok - állami pénzből. És van összesen 30-40 intézet - mennyi ebből csiborpatkolda ténylegesen és mennyiben folyik egyeteminél magasabb szintű kutatás?
Ma sok szó esik az oktatás reformjáról. Látni kell azt, hogy van egy olyan szervezet, az Akadémia, amelyiknél magasabb a trutymó. Persze a költségvetése és a súlya kisebb, mint az összes egyetemé. Akkor is ki kellene pucolni. Zárt, pazarló, rongyrázó, alig teljesítő szervezet, közpénzen. Belülről induló "reformban" nem hiszek. Mindent megtesznek majd, hogy az egzisztenciák ne sérüljenek. Az ilyen "belső reformot" a lánc alján levő teljesítő kutató fogja megszívni. Olyan akadémiai elnököt szeretnék látni, kedves Vizi E. Szilveszter, aki első intézkedésével megszünteti a saját titkárságát. A tekintélyét puritánsággal, egyszerűséggel nyerheti vissza. És a teljesítmény mérésével. Megérteni sem megoldani nem lehet akkora gond, ennyi szürkeállománnyal.
Addig az Akadémia nekem csiborpatkolda. És Hiller haver: közpénzből nincs olyan, hogy belügy. Az MTA Politikai Tudományok Intézetében is megmondják biztos, ha nekem nem hiszed.
Utolsó kommentek